Márton Áron, Erdély püspöke

Márton Áron, Erdély egykori római katolikus püspöke 1896-ban született Csíkszentdomokoson, 1924-ben kezdte meg papi működését, majd 1939. február 12-én szentelték fel a gyulafehérvári főegyházmegye püspökévé.

1944-ben szót emelt a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori magyar hatóságok kiutasították Kolozsvárról. 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.

1949-ben a kommunista hatóságok letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd miután nem tudták megtörni, 1955-ben szabadon engedték. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, töretlen kitartással folytatott püspöki szolgálata és a gyulafehérvári egyházmegye kormányzása alól II. János Pál pápa 1980. április 2-án mentette fel.

Székesegyházának búcsúünnepén, 1980. szeptember 29-én adta vissza halhatatlan lelkét Teremtőjének. Rómában, az V. Püspöki Szinóduson Márton Áron halálhírére a résztvevő püspökök egyperces néma hallgatással tisztelegtek. II. János Pál pápa az október 1-i általános kihallgatáson többek között ezeket mondta: "Tegnap érkezett a hír Rómába, hogy Msgr. Márton Áront, Gyulafehérvár volt püspökét az Atya hazaszólította... Áldott marad emléke, rendkívüli jósága, lángoló apostoli buzgósága, valamint a Péter székével való bensőséges és állhatatos egysége miatt."

Gondolatait és tanácsait, ha merjük megfontolni és megcselekedni, a mának is utat mutatnak: "Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodtunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk. ... A szenvedés nagy nevelő iskola, s velünk is beláttatta, amire különben a kényelmes napokban kevés hajlamot mutatunk, hogy összetartsunk, egymást megértsük és támogassuk, az érdek-ellentéteket és társadalmi válaszfalakat eltüntessük, mert a magunk sorsát csak magunk és csak minden erőnk összefogásával munkálhatjuk eredményesen."